Gyász gyertya

Gyászhír

Megrendülten tudatjuk mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy Dr. Halász János az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék címzetes egyetemi tanára életének 70. évében elhunyt.

Dr. Halász Jánost a Természettudományi és Informatikai Kar, valamint a Kémiai Intézet is saját halottjának tekinti.


Dr. Halász János


Emlékét megőrizzük!


Ezúton értesítjük mindazokat, akik szeretnék tiszteletüket kifejezni, hogy

Dr. Halász János temetése 2018. június 26-án 13 órakor lesz

a szegedi Dugonics temetőben.


Kérjük, aki jelenlétével megtisztel minket, egy szál virággal rója le kegyeletét.
A gyászoló család


In memoriam Halász János


Június 26-án veszünk végső búcsút Halász Jánostól az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék címzetes egyetemi tanárától a Dugonics temetőben. Diplomája megszerzésétől, 1973-tól volt a tanszék oktatója.


Halász János 1948. március 26-án született., Gyulán, 1967-ben érettségizett Battonyán, s 11 hónapos sorkatonai szolgálat után kezdte el egyetemi tanulmányait a JATE TTK vegyész szakán, ahol 1973-ban végzett kitüntetéssel. Végzését követően a JATE Alkalmazott Kémiai Tanszékre került tanársegédként, majd 3 éves aspiráns (1979-82) időszakot követően adjunktusként tevékenykedett. Egyetemi doktori értekezését 1976-ban védte meg, majd 1985-ben megszerezte a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot. Másfél éves (1986-88) poszt-doktori ösztöndíjas (University of Kentucky, Lexington, USA) távollétet követően 1988-ban nevezték ki egyetemi docenssé.


Kutatómunkáját a tudományos diákkör kereteiben a JATE Fizikai Kémiai Tanszékén kezdte, ennek során az izobutén homogén gázfázisú bomlásának kinetikáját vizsgálta, 1973-ben az OTDK-án dolgozatával 2. díjat kapott.


1973-tól folyadékfázisú katalitikus oxidáció területén kezdte el önálló tevékenységét. 1976-tól a propén és a butének gázfázisú, heterogén katalitikus oxidációjával és ammoxidá-ciójával foglalkozott, Sn-Sb-V-tartalmú keverékoxid katalizátorok alkalmazásával; ebben a témában készítette el kandidátusi értekezését. A posztdoktori tanulmányok alatt a Fischer-Tropsch reakció területén tevékenykedett, majd 1988-tól a módosított zeolit és mezopórusos katalizátorokon lejátszódó oxidációs folyamatokat vizsgálta.


A ’90-es évek elejétől foglalkozott környezetvédelemmel, mind az oktatási, mind a kutatási területen, ez utóbbi elsősorban a környezeti katalízisre irányult; így vizsgálta a nitro-gén-oxidok bontását Cu- és Fe-tartalmú zeolitokon, „enyhe” körülmények között lejátszódó szelektív oxidációs reakciók katalizátorainak előállítását, módosítását, klórtartalmú szerves vegyületek katalitikus oxidatív lebontását és hidrodeklórozását.


Tudományos munkáját 70 nemzetközi, 15 hazai folyóiratban megjelent referált tudo-mányos közlemény mellett 150 konferencia előadás vagy poszter jellemzi, ezek idézettsége a 450-et közelíti.


Oktatói munkája a vegyipari műveletek, a kémiai technológia, környezetvédelmi tech-nológia, hulladékkezelés, környezeti kémiai technológia, mint egyetemi főkollégiumok mellett számos speciálkollégium jellegű előadásra terjedt ki, ez utóbbiak nagylétszámú hall¬gató érdeklődését keltették fel: Alternatív energiaforrások, Vízkezelés, szennyvízkezelés, Hulladékhasznosítás, -gazdálkodás, Környezeti katalízis. Oktatói munkássága során 12 egyetemi jegyzet szerzője vagy társzerzője, szerkesztője volt.


100-nál több projektmunkás, több mint 200 (vegyész, kémiatanár, környezettan tanár, környezetkutató, környezetvédő szakos) hallgató diplomamunkáját vagy szakdolgozatát irányította témavezetőként, míg a vezetésével készítet tudományos diákköri dolgozatok száma eléri a 60-at, melyek közül OTDK kiemelt vagy első helyezésben 13 részesült, a további díjazottak száma 27. PhD (doktori) hallgatói közül öten sikeresen védték meg értekezésüket.


Oktatói tevékenységének elismertségét jelzi a kémia-fizika szakos hallgatók által a legjobb oktatónak adott „Ezüstkréta” díj (1993 és 1994), az Országos Tudományos Diákköri Tanács „Mestertanár” címe (1992), a környezetvédő szakos hallgatók „Legjobb oktató” díja (1995), a vegyész és kémia szakos hallgatók által megszavazott „Az év oktatója” (1999 és 2002) kitüntető cím, az SZTE TTK „Aranykréta” díja (2002), illetve az Ipar a környezetért alapítvány által 2003-ban adományozott „Oktatói díj”.


Oktatás- és tudományszervezési munkája is sokoldalú volt, 1988 óta szervezte a kémia és a környezttudomány oktatását, bizottsági vezetőként, kidolgozója volt az elmúlt évtizedek oktatási struktúrájának, új képzési rendszereinek, továbbá a vegyész, kémia és környezet-tudományi szakos hallgatók tanulmányi tanácsadójaként is széleskörű tevékenységet fejtett ki.


A környezetvédelem terén kifejtett kutatói és oktatói munkásságáért 2012-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést.


Bátran fordulhattak és fordultak is hozzá a hallgatók mindenféle problémájukkal, ha szakot akartak váltani, vagy végzés után állást kerestek.


Jutott ideje a családjára is, imádta gyerekeit, unokáit. Lelkesen sportolt, futbalozott, ping-pongozott a különböző egyetemi bajnokságokban. A tanszéki bulikon szívesen főzött, és ezen tapasztalatára alapozva benevezte az „Alkimisták” csapatát az egyetemi Alma Materiál pörköltfőző versenyre is elnyerve egyszer a bronz, majd az ezüst fakanalat is. Idén már nem tudott részt venni, de tiszteletére elindultunk és égi segítségével elnyertük az arany fakanalat.


2011-ben történt nyugdíjba vonulása után is ugyanolyan lelkesedéssel és mennyiségben dolgozott, mint előtte. Bár nem volt teljesen egészséges június 12-én, kedden még a másnapi vizsgáztatást tervezte, de szerdán már hiába vártuk.


Emlékét megőrzik kollégái, tanítványai! Nyugodjék békében!



Képgaléria

02.jpg
Friss hírek RSS

Friss hírek

2019. január 09.
2019. január 09.
2019. január 09.

Rendezvénynaptár

Rendezvénynaptár *

Kövess minket

Facebook YouTube Twitter Google Plus