Gyász gyertya

Gyászhír

Megrendülten tudatjuk mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy Dr. Halász János az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék címzetes egyetemi tanára életének 70. évében elhunyt.

Dr. Halász Jánost a Természettudományi és Informatikai Kar, valamint a Kémiai Intézet is saját halottjának tekinti.


Dr. Halász János


Emlékét megőrizzük!


Ezúton értesítjük mindazokat, akik szeretnék tiszteletüket kifejezni, hogy

Dr. Halász János temetése 2018. június 26-án 13 órakor lesz

a szegedi Dugonics temetőben.


Kérjük, aki jelenlétével megtisztel minket, egy szál virággal rója le kegyeletét.
A gyászoló család


In memoriam Halász János


Június 26-án veszünk végső búcsút Halász Jánostól az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék címzetes egyetemi tanárától a Dugonics temetőben. Diplomája megszerzésétől, 1973-tól volt a tanszék oktatója.


Halász János 1948. március 26-án született., Gyulán, 1967-ben érettségizett Battonyán, s 11 hónapos sorkatonai szolgálat után kezdte el egyetemi tanulmányait a JATE TTK vegyész szakán, ahol 1973-ban végzett kitüntetéssel. Végzését követően a JATE Alkalmazott Kémiai Tanszékre került tanársegédként, majd 3 éves aspiráns (1979-82) időszakot követően adjunktusként tevékenykedett. Egyetemi doktori értekezését 1976-ban védte meg, majd 1985-ben megszerezte a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot. Másfél éves (1986-88) poszt-doktori ösztöndíjas (University of Kentucky, Lexington, USA) távollétet követően 1988-ban nevezték ki egyetemi docenssé.


Kutatómunkáját a tudományos diákkör kereteiben a JATE Fizikai Kémiai Tanszékén kezdte, ennek során az izobutén homogén gázfázisú bomlásának kinetikáját vizsgálta, 1973-ben az OTDK-án dolgozatával 2. díjat kapott.


1973-tól folyadékfázisú katalitikus oxidáció területén kezdte el önálló tevékenységét. 1976-tól a propén és a butének gázfázisú, heterogén katalitikus oxidációjával és ammoxidá-ciójával foglalkozott, Sn-Sb-V-tartalmú keverékoxid katalizátorok alkalmazásával; ebben a témában készítette el kandidátusi értekezését. A posztdoktori tanulmányok alatt a Fischer-Tropsch reakció területén tevékenykedett, majd 1988-tól a módosított zeolit és mezopórusos katalizátorokon lejátszódó oxidációs folyamatokat vizsgálta.


A ’90-es évek elejétől foglalkozott környezetvédelemmel, mind az oktatási, mind a kutatási területen, ez utóbbi elsősorban a környezeti katalízisre irányult; így vizsgálta a nitro-gén-oxidok bontását Cu- és Fe-tartalmú zeolitokon, „enyhe” körülmények között lejátszódó szelektív oxidációs reakciók katalizátorainak előállítását, módosítását, klórtartalmú szerves vegyületek katalitikus oxidatív lebontását és hidrodeklórozását.


Tudományos munkáját 70 nemzetközi, 15 hazai folyóiratban megjelent referált tudo-mányos közlemény mellett 150 konferencia előadás vagy poszter jellemzi, ezek idézettsége a 450-et közelíti.


Oktatói munkája a vegyipari műveletek, a kémiai technológia, környezetvédelmi tech-nológia, hulladékkezelés, környezeti kémiai technológia, mint egyetemi főkollégiumok mellett számos speciálkollégium jellegű előadásra terjedt ki, ez utóbbiak nagylétszámú hall¬gató érdeklődését keltették fel: Alternatív energiaforrások, Vízkezelés, szennyvízkezelés, Hulladékhasznosítás, -gazdálkodás, Környezeti katalízis. Oktatói munkássága során 12 egyetemi jegyzet szerzője vagy társzerzője, szerkesztője volt.


100-nál több projektmunkás, több mint 200 (vegyész, kémiatanár, környezettan tanár, környezetkutató, környezetvédő szakos) hallgató diplomamunkáját vagy szakdolgozatát irányította témavezetőként, míg a vezetésével készítet tudományos diákköri dolgozatok száma eléri a 60-at, melyek közül OTDK kiemelt vagy első helyezésben 13 részesült, a további díjazottak száma 27. PhD (doktori) hallgatói közül öten sikeresen védték meg értekezésüket.


Oktatói tevékenységének elismertségét jelzi a kémia-fizika szakos hallgatók által a legjobb oktatónak adott „Ezüstkréta” díj (1993 és 1994), az Országos Tudományos Diákköri Tanács „Mestertanár” címe (1992), a környezetvédő szakos hallgatók „Legjobb oktató” díja (1995), a vegyész és kémia szakos hallgatók által megszavazott „Az év oktatója” (1999 és 2002) kitüntető cím, az SZTE TTK „Aranykréta” díja (2002), illetve az Ipar a környezetért alapítvány által 2003-ban adományozott „Oktatói díj”.


Oktatás- és tudományszervezési munkája is sokoldalú volt, 1988 óta szervezte a kémia és a környezttudomány oktatását, bizottsági vezetőként, kidolgozója volt az elmúlt évtizedek oktatási struktúrájának, új képzési rendszereinek, továbbá a vegyész, kémia és környezet-tudományi szakos hallgatók tanulmányi tanácsadójaként is széleskörű tevékenységet fejtett ki.


A környezetvédelem terén kifejtett kutatói és oktatói munkásságáért 2012-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést.


Bátran fordulhattak és fordultak is hozzá a hallgatók mindenféle problémájukkal, ha szakot akartak váltani, vagy végzés után állást kerestek.


Jutott ideje a családjára is, imádta gyerekeit, unokáit. Lelkesen sportolt, futbalozott, ping-pongozott a különböző egyetemi bajnokságokban. A tanszéki bulikon szívesen főzött, és ezen tapasztalatára alapozva benevezte az „Alkimisták” csapatát az egyetemi Alma Materiál pörköltfőző versenyre is elnyerve egyszer a bronz, majd az ezüst fakanalat is. Idén már nem tudott részt venni, de tiszteletére elindultunk és égi segítségével elnyertük az arany fakanalat.


2011-ben történt nyugdíjba vonulása után is ugyanolyan lelkesedéssel és mennyiségben dolgozott, mint előtte. Bár nem volt teljesen egészséges június 12-én, kedden még a másnapi vizsgáztatást tervezte, de szerdán már hiába vártuk.


Emlékét megőrzik kollégái, tanítványai! Nyugodjék békében!



Képgaléria

13.jpg

Rendezvénynaptár

Rendezvénynaptár *

Kövess minket

Facebook YouTube Twitter Google Plus