A NYELVTUDÁS FONTOSSÁGÁRÓL

A ’70-es, ’80-as években a kémikus tanszékvezetők és vezető oktatók informális

találkozásának egyik színtere a heti rendszeres tarokk party volt a Kolloidkémia

Tanszéken. A vendéglátó Szántó Ferenc hetente járt le Pestről, így hét közben, esténként
szabad volt. A szendvicsek elkészítésében a tanszék technikusa, Baranyi

Béla segédkezett. Béla nagy szakács volt. Rendszeresen főzött bográcsban tanszéki

összejöveteleken, hallgatói rendezvényeken. Ilyenkor, pár pohár vörösbor után szívesen

mesélt fi atalságáról, cserkész kalandjairól. Viccesen még azt is terjesztette,

hogy grófi származású. Ő volt az egyik utolsó mohikán abból az időből, amikor 17

még szép számmal voltak férfi technikusok és laboránsok. Mára ez a pálya is elnőiesedett

csökkentve a gázpalackok görgetéséhez nélkülözhetetlen férfi erőt,

de növelve az esztétikai színvonalat.

Egyik alkalommal Szántó professzor nyugat-német vendége is részt vett az esti

összejövetelen. Béla, mikor tálcán bevitte a szendvicseket, megállt a nyugati vendég

előtt és elővéve nyelvtudását imígyen keltett maga és az étek iránt bizalmat:

– No problem! No kommuniszt! Help yourself!

Hannus István